A Music Media Magazin a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének elnökét Bíró Zsoltot kérdezte az elmúlt időszak zeneipari tapasztalatairól.
1. Melyek a meghatározó trendek az iparág számára?
A statisztikák azt mutatják, hogy a globális zeneipari bevételek 6 %-kal emelkedtek, és sokkal erősebb a digitális értékesítés, mint a fizikai. Az iparág bevételeinek 50 %-át teszi ki a digitális értékesítés, ami Magyarországon 22 %. Emelkedtek a streaming bevételek is, globálisan 60%-kal, Magyarországon 30 %-kal. Meglepő, de úgy tűnik, hogy a hangfelvétel-ipar ismét fejlődésnek indult, holott az elmúlt 15 évben folyamatos visszaesésben volt. A legjobban növekvő bevételi forrás továbbra is a streaming. Bár a zenefogyasztás világszerte nő, az „értékhézag” („value gap”) továbbra is megoldatlan probléma, erre a nemzetközi jogalkotók is kiemelt figyelmet fordítanak.
A művészi kollaboráció még mindig trend, bizonyos nézetek szerint, aki nem működik együtt más alkotókkal, az kevésbé lesz sikeres. Vannak műfajok, ahol már Magyországon is elkezdett ez kialakulni, de nem lenne baj, ha minél többen éreznének erre rá, mivel több generáció együttműködése, vagy a dalszerzők és producerek közti alkotói közösség is erősebb, színesebb alkotásokat eredményezhetne. Az eladók rajongói bázisának egyesítése pedig felgyorsíthatná az előadók ismertté válásának folyamatát, ami önállóan sokkal több időt venne igénybe.
2. Hogyan változott a zene és a média kapcsolata?
A legnagyobb változást számomra a média gyors átalakulása jelentette. A Petőfi Rádió nagyon komoly arculatváltáson esett át, ez a szakma és a hallgatók számára is meglepetés volt. Az eredetileg országos Class FM még 2016-ban megszűnt, és azóta sem vette át más szolgáltató a helyét, miközben a Rádió 1 a hálózatba kapcsolt helyi adókkal már országos lefedettséget tudhat magáénak.
A televíziók terén is történtek változások. Megszűnt a Viva Tv, a két országos csatorna, a TV2 és az RTL Klub kábelcsatornái a Muzsika Tv és a Zenebutik Tv nyilvánvalóan más körülményeket teremt és kihat a piacra – kevés a jó helyezés egy tehetségkutató műsorban, elő kell állni saját produktummal is. Látható, hogy többnyire a fokozatosan, lépésről lépésre felépített produkciók képesek csak hosszabb távon is sikereket elérni, vagy egyáltalán fennmaradni.
3. Mi jelenti a legnagyobb kihívást a szerzőknek, előadóknak és a kiadóknak jelenleg?
A zenefelhasználás gyökeresen megváltozott az elmúlt húsz év során. A zeneipar piacát ma a platformszolgáltatások uralják, az online piac főszereplője a zenei tartalom. Ezen platformszolgáltatások (Pl. Youtube vagy Facebook) nagy része közvetlenül zenék, filmek felhasználásához kötődik. Azonban a szolgáltatók nem osztják meg bevételeiket a tartalmuk létrehozóival, semmit vagy csak jelentéktelen töredékösszegeket juttatnak az alkotóknak. Ez teremti meg azt az értékhézagot, aminek következményeként a platformszolgáltatóé lesz az alkotótevékenység által teremtett érték túlnyomó része, holott az az alkotót illetné meg.
A szolgáltatók számukra nagyon előnyös alkupozícióba kerülnek annak biztos tudatában, hogy a tartalmak mindenképp jelen lesznek ezeken a platformokon. Így, ha egy-egy szolgáltató jogosítási szerződést köt alkotókkal, piaci ár alatti jogdíjat tud kialkudni.
Ebből az adódik, hogy a hangfelvételek online felhasználása szembeötlően kevesebb bevételt hoz a szerzőknek, előadóknak, kiadóknak, mint azoknak a cégeknek, akik "csak" a csatornát biztosítják a megjelenéshez. Ezt a torzulást igyekszik az Európai Bizottság is helyrehozni, „szerzői jogi csomagjával”. A javaslat egyértelmű üzenet a YouTube-hoz hasonló online platformok számára: nekik is be kell tartaniuk a szabályokat, hogy a kreatív tartalmak digitális piaca kiegyensúlyozottan működhessen.
A szerzők joga, hogy részesüljenek abból a bevételből, amelyet a műveik felhasználása generál. Így kell lennie az online tartalmak esetén is! Nagyon fontos, hogy ez megvalósuljon, de ehhez meg kell változnia az eddigi gyakorlatnak. Így a felhasználók is abban a tudatban használhatják ezeket a szolgáltatásokat, hogy kedvenc művészeik hozzájutnak a nekik járó bevételhez.
4. Milyen módon lehet sikeres ma egy magyar zenész?
Többféle hozzáállás is megfigyelhető, de kezd kialakulni az a réteg, aki már tudatosan építi karrierjét. Öröm látni, hogy sokan a dalszerzéstől a stúdiómunkáig, és az ezen kívül eső területeken is (image, koncertek, média és social felületeken való megjelenés) rendelkeznek tervekkel, programmal. Nagyon fontos a sok szempontból (műfaj, stílus, demográfia) elaprózódó piacon, hogy azok tudnak folyamatosan magas színvonalon teljesíteni, akiknek van egy világos víziójuk arról, hogy mit szeretnének közvetíteni, elérni és azt folyamatos munkával meg is valósítják.
Ez azért is fontos, mert Magyarországon egy menedzser sokkal inkább koncertszervezői szerepet tölt be. Nincsenek kialakult, erős menedzsmentek, menedzserek, akik proaktívan vesznek részt a produkció működtetésében, saját ötleteikkel, kapcsolatrendszerükkel plusz lehetőségeket teremtenek, így járulva hozzá a sikerekhez.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ha egy produkció összefogja és saját kézben tartja létének sarokköveit és a művészi szabadság mellett jól átgondolt stratégiával működteti a produkciót ami egyébként hiteles, akkor az sikerre van ítélve műfajtól függetlenül, beleértve a dj-ket is akik a mai kor pop vagy rocksztárjai.
5. Lesz elegendő mennyiségű és minőségű utánpótlás a jövőben?
A hazai alapfokú iskolákban a zenei oktatás a népzene és a klasszikus zenén belül maradva Kodállyal és Bartókkal véget ér. Az ének-zene órákon egyáltalán nincs popzene, holott a diákok igényelnék, hiszen számukra elsősorban az a zene, ezt fogyasztják nagy mennyiségben. Az éneklés és a zenélés helyett a lexikális tudás átadásán van a hangsúly. „A zene mindenkié” – mondta Kodály, de a zene ma már csak úgy tud mindenkié lenni, ha a mai popzenét is hozzávesszük. Tipikusnak mondható, hogy nincs rendes hangtechnika, nincsenek hangszerek és a zongora is lakattal van elzárva a gyerekek elől az iskolában.
Napjainkban nagyobb részt szerepel a zene hallgatása, mint maga az éneklés, az aktív zenélés. Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok képesek legyenek felismerni a zenében műfajoktól függetlenül fellelhető értékeket, akkor fel kell ismerni, hogy a zeneoktatás lényege az aktivitás – maga a zenélés.
Az újszerű helyszínválasztás vagy műválasztás, a megszokott sémáktól való eltávolodás sokakat vonz. Azt mondják, a fiatalok kevésbé vonzódnak a klasszikus koncertekhez, pedig soha nem látott mennyiségben fogyasztják a zenét a digitális platformokon keresztül, de látjuk, hogy egy-egy újítás képes lázba hozni őket pl.: a filmzenei témájú komolyzenei koncertek rendszerint népszerű közösségi programok azok számára is akik egyébként nem járnak klasszikus zenei koncertre. Ha ez kell, hogy megismertessük a műfajt, miért ne tegyük?
A szakmában dolgozók aktív közreműködése is szükséges, hogy a kívánt irányba tudjuk terelni a magyar zene ügyét. Ha valaki kíváncsi és belesne a kulisszák mögé vagy szeretne beleszólni a magyar zenei élet működésébe az keressen az egyesület elérhetőségein.
